Hasonlóságot véltek felfedezni az olvasók és a kritikusok David Szalay Flesh című regényének cselekménye és Stanley Kubrick Barry Lyndon című, Thackeray-adaptációja között.
A kanadai-magyar író, David Szalay hatodik regénye, a Flesh 2025 márciusában jelent meg. November 10-én elnyerte a rangos Booker-díjat, és a The Independent méltatása szerint „az elmúlt évek legméltóbb Booker-győztese” lett.
A kötet – amely magyarul is megjelenik Test címen – egy magyar származású férfi életének legfontosabb pillanatait követi végig a kamaszkorától kezdve évtizedeken keresztül, bemutatva, hogyan roppan össze fokozatosan döntései következményeinek súlya alatt, amelyeken képtelen úrrá lenni. A regény lényegre törő éleslátással, követi nyomon a feldolgozatlan traumák észrevétlen, de kitörölhetetlen hatásait az egyén életére, változó, bizonytalan, egyre erőszakosabb világunkban.
Párhuzamok a cselekményben
A regény most a The Independent cikke szerint a kritikusok kereszttüzébe került:
több olvasó és kritikus talált párhuzamokat Szalay könyve és Kubrick 1975-ös Barry Lyndon című filmje között,
amely William Makepeace Thackeray 1844-es The Luck of Barry Lyndon című regényének adaptációja Az alábbi hasonlóságokat fedezték fel (ez a bekezdés cselekményleírást is tartalmaz!)
- A regény főhőse, a magyar munkásosztálybeli István életútja majdnem tükörképe Barry Lyndon ír karakterének: mindketten szegénységből emelkednek fel, beállnak katonának, gazdag nőt vesznek feleségül, meggyászolják a fiukat, összetűzésbe kerülnek mostohafiukkal, majd végül mindenüket elveszítik.
- Ráadásul egy konkrét jelenetben is szembetűnő az egyezés: Kubrick filmjében Barry egy festményről megjegyzi, hogy szereti a kék szín használatát – a regényben ugyanezt mondja István a Nemzeti Galériában.
Kreatív újraértelmezés vagy közvetlen utalás?
A cikk szerint Szalay nem hivatkozott Kubrickra ihlető forrásként. Dua Lipa könyvklubjának podcastjában öt másik irodalmi művet sorolt fel, amikor arról volt szó, milyen regények voltak rá hatással (többek között a Hamletet és Virginia Woolf Jacob szobáját említette.)
Egy interjúban elismerte, hogy látta a Barry Lyndont húszéves korában, a BBC Radio 4-nek adott interjúban pedig vissautasította, hogy közvetlen utalásról vagy tisztelgésről lenne szó – szerinte a movie „nem igazán volt tudatosan jelen” alkotás közben. Az Independent Szalayt is megkérdezte, de egyelőre nem kaptak választ.
A kritikusok egy része – köztük David Sexton – is védelmébe vette az írót. Sexton inkább
kreatív újraértelmezésnek tartja a párhuzamot,
többek között ebben a publikációban írt erről). „Ebben nincs semmi kifogásolható. Nem plagizálásról van szó. Sőt, egy fantasztikus movie iránti mély tisztelgésnek is tekinthető” – írta a The Standard hasábjain.
David Szalay fogja megnyitni a 97. Könyvhetet június 11. és 14. között, és erre az alkalomra jelenik meg a Flesh fordítása a Libri Kiadónál Test címen, Barabás András tolmácsolásában.
Nyitókép: The Booker Prizes
